Tanulási képességek fejlesztése
Mi kell ahhoz, hogy tanulni tudjunk?
Hogy tanulni tudjanak a gyerekek?
Világos, szépen berendezett tanterem? Szép tankönyvek? Kedves, felkészült, következetes pedagógusok?
Persze, ezek nagyon fontos feltételek, de mit sem érnek, ha a gyermek nem érdeklődő, nem tud figyelni, nem képes belső képeket kialakítani, meglátni a lényegi elemeket.
Ha végiggondoljuk az ismeretszerzés teljes folyamatát, akkor észrevehetjük, hogy a tanulás nagyon összetett képesség-együttest feltételez.
Íme a legfontosabbak:
- érdeklődés, motiváció
- összpontosítás, kitartó figyelem
- látás és hallás utáni megfigyelés
- mozgásminták másolása
- sorbarendezés képessége
- logikus gondolkodás
- képzettársítás, következtetés (asszociativitás)
- rendszerezés, csoportosítás
- emlékező képesség (memória)
- a rögzített ismeretek felhasználása (adaptivitás)
- újszerű elemek, rendszerek alkotása (kreativitás)
Hogyan segíthetnénk mi szülők ezeknek a képességeknek a fejlődésében, fejlesztésében?
Hiszen látjuk, hogy a mindennapos tanulási követelmények sokszor még a legjobb képességű gyerekeket is komoly kihívások elé állítják.
Könnyen beláthatjuk, hogy gyermekeink sokszor nem tudnak kitartóan koncentrálni, töretlenül odafigyelni 10-15 perces tanári magyarázatokra, 3-4 oldalas tankönyvi szövegekre.
A sok újszerű, száraz, számukra idegen fogalom és információ között nehezen találják meg az összefüggéseket.
A régebben tanultakkal a kapcsolódásokat, rendszereket nem könnyű felépíteni, ha azok a régebben tanult dolgok már félig-meddig feledésbe merültek.
Tehát sokat segítenénk, ha megfelelő módszereket találnánk a tanulási képességek fejlesztésére. Mik lehetnek ezek a módszerek, amikor jelen korunk vizuális kultúrája – a sok akciómese, a rövid videó-blokkok – csak rombolják ezeket a képességeket, hiszen a gyerekek készen kapnak minden információt, annak részleteit, képet és hangot is.
A tanulás pedig – éppen ellenkezőleg – egy olyan szellemi tevékenység, amikor az agyunk nem kap készen szinte semmit, hanem neki kell tudáselemeket felidézni, kapcsolódásokat keresni, képeket alkotni, szavakat rögzíteni, következtetéseket levonni, új gondolatot alkotni.
Ezeket a képességeket nagyon jól fejleszti a gyermekkori mesehallgatás, a diavetítés, a családi társasjátékok,
a kártyajátékok, a közös munka.
Vegyük csak sorba!
Mesehallgatás:
Aki élvezni akarja a hallott mesét, annak el kell képzelni. Tehát a mesét hallgató gyermek belső képeket alakít ki,
és kapcsol össze, ami nagyon is hasonló későbbi tanulási formáihoz. Gondoljunk
csak a tanári magyarázatra való odafigyelésre, és
a hallottak visszaidézésére!
A manapság egyik leggyakrabban emlegetett tanulási problémának, a szövegértésnek is itt van az első fejlesztési lehetősége. Mesehallgatás közben a gyermek képeket alkot, értelmez, következtet. Ahogy majd a tanulás során is kell.
Diavetítés:
Állóképekből, rövid szövegrészletekkel összeálló történet.
A gyermek az állóképeket a fantáziájában megmozdítja, továbbfűzi, és köti hozzá a hallott szövegrészleteket.
Így kialakul benne a teljes történet.
Nagyon hasonló a tanórai és a tankönyvi tanuláshoz.
A tanár magyaráz, bemutat, képeket, vázlatelemeket látunk, amihez kötnünk kell tankönyvi információkat.
Tehát a diavetítés nagyon jól előkészíti a tanulási folyamatokat, pontosan azokat a képességeket erősíti, ami később a tanuláshoz is szükséges.
Társasjátékok, kártyajátékok:
A szülők és a gyerekek közös játéka mindig motiváló a gyermeknek. Nemcsak kisgyermek korban, később is.
Ilyenkor tényleg nyerni akar, és mert nyerni akar, figyel, akár hosszabb ideig is.
Figyel, hiszen másképp nem nyerhet.
Tehát egy olyan módja ez a koncentráció fejlesztésének,
ami észrevétlenül készteti kitartó figyelemre a gyermekeket.
Mindeközben szabályokat értelmez és jegyez meg, kártyalapok képeit és neveit rögzíti, kombinál, rendszerez.
Ugye nem kell bizonygatnom, hogy ezek a képességek mennyire fontosak a tanulásban?
S minthogy csak az fejlődik, amit erősítünk, nincs is nagyon más mód, mint a játékos fejlesztés, hiszen abban nincs kényszer, s ezért nincs ellenállás sem.
Közös munka:
Minél több tevékenységbe vonjuk be a gyerekeket!
A bevásárlás, főzés, asztalterítés, takarítás, kertészkedés, állatok gondozása – persze ezeknek inkább bizonyos részfeladatai – legyen a gyerekek felelőssége is.
Aki a tányérokat, evőeszközöket ki tudja úgy rakni az asztalra, ahogy múlt vasárnap is voltak, annak fejlődött a téri tájékozódása, a memóriája, a kézügyessége.
S ezeket a tényezőket mindegyik otthoni munkafolyamatról elmondhatnánk.
Sport, zene, tánc:
A képesség fejlesztéssel kapcsolatos fejezet befejezéseként pedig szóljunk olyan dolgokról is, amik nem a családban történnek, de a szülőknek mégis komoly befolyásuk van rá.
Ezek a különböző szabadidős tevékenységek.
Melyiket válassza a gyerek? Melyikben tudjuk támogatni?
Mire van időnk? Mi az, ami elérhető?
Én nem szeretném egyik tevékenységet sem kiemelni a másik kárára. Bár nyilván nekem is megvan a magam véleménye arról, hogy ezek közül a tevékenységek közül melyik fejleszti a leginkább a gyermek képességeit és személyiségét.
Na jó, elárulom. Szerintem a néptánc.
De ezt most nem elemezném, bár tudnám hosszasan.
A lényeg, hogy legyen gyermekünknek olyan tevékenysége a tanulás mellett, ahol közösséghez tartozik, ahol sikerélményhez jut, ahol megtapasztalja, hogy ezért a sikerért meg kell dolgozni, ahol felelősséggel tartozunk önmagunkért és egymásért, ahova pontosan kell érkezni, ahol rendszeresség, fegyelem van, de mindez komoly örömforrás is egyben.
Régóta figyelem a gyerekek tanulási folyamatait,
képesség –és személyiség fejlődését.
A legtöbb probléma azokkal van, akik ezt a mondatot hallják a szüleiktől:
– Drága gyermekem, neked nincs más dolgod, csak az, hogy tanulj!
Mivel a tananyagok évről évre hosszabbak, bonyolultabbak, összetettebbek, a tanulás is évről évre tartósabb figyelmet, fejlődő logikai készséget, egyre komolyabb asszociációt,
egyre elvontabb gondolkodást igényel a gyermektől.
Sajnos az esetek többségében ezek a képességek nem fejlődnek pusztán attól, hogy eltelt egy év, és gyermekünk, kicsit magasabb, erősebb lett.
Tennünk kell érte, hogy a képességek alkalmassá tegyék a gyermeket a tanulási feladatok megoldására.
Mint a fentiekből is kiderült, nem feltétlenül azzal tesszük ennek érdekében a legjobbat, ha kizárólag a tanulásra koncentrálunk.
Mindig leellenőrizzük a gyermeket, mindenféle különórára beíratjuk, folyamatosan a tanulmányi eredményétől tesszük függővé az élethelyzeteit, elpakoljuk helyette a táskáját.
Sok minden van a tanulás előtt, mellett, után, ami egészen más tevékenység, de ha tudatosan, okosan beosztva szervezzük, akkor igenis segíti gyermekünk tanulási folyamatait, képességfejlődését.
Mindezt úgy kell tennünk, hogy maradjon ideje önmagára is!
Ne osszuk be minden idejét kötött programokkal, és valahogy oldjuk meg, hogy az önmagára szánt időben ne kizárólag a telefonján vagy a tabletjén bámuljon videókat, esetleg számítógépes játékokat játsszon! Nehéz, de muszáj korlátozni ezeket a tevékenységeket, mert amellett, hogy időrablók, a tanuláshoz szükséges képességeket is rombolják.
Játsszunk inkább együtt sokat!