Matematika szakosként minden évben érdeklődve várom, hogy milyen feladatokkal teszik próbára a fiatalok tudását.
Éppen ezért kicsit vegyes érzelmekkel olvasom a feladatokkal kapcsolatos véleményeket akár a gyermekek akár a szülők részéről…
Ugyan nem tanítok gimnáziumban, de ebben az évben is 4 gyerkőcöt készítettem fel az érettségire.
Azt gondolom, hogy eléggé látható, mely témakörnek súlyozottabb a számonkérése.
Jómagam kiemelt témakörként kezelem mindig a kombinatorika-valószínűségszámítás-statisztika hármast, mert a választható feladatok között előfordulnak elég nagy bizonyossággal. Hasonlóképpen ennek a „csapatnak” a tagja a koordinátageomateria illetve a térgometria.
Éppen ezek miatt nem okozott meglepetést az ezévi feladatsor sem.
A feladatsor első része (melyben 12 feladatot kellett megoldaniuk, s ha hibátlanul tették ezt, akkor 30 pontot szerezhettek érte) könnyű volt.
Itt azért könnyen megszerezhető volt az elégséges osztályzathoz szükséges pontok nagy része (25 ponttól már elégséges az osztályzat).
A feladatsor második részének a problematikája sem a feladatok nehézségében rejlett…
Inkább abban , hogy hosszú szöveges feladatok voltak. Így érthetően sokaknál lehetett kevés az idő azok befejezésére.
Azt gondolom, hogy míg kettes vagy hármas osztályzat megszerzése könnyű volt,addig a négyes vagy ötös jegyekért már kicsit gyorsabbnak és ügyesebbnek kellett lenni.
Azt is gondolom, hogy nehéz ekkora osztálylétszám és ennyi óraszám mellett a matematika minden területén „kiképezni” a gyerekeket, s nem is ez a cél.
Amikor a tanítványaim is megkérdezik, hogy minek ennyit… hol fogják ők ezt használni…
Olyankor mindig elmondom, hogy a gimnázium arra való, hogy a tantárgyakből elégséges ismereteket szerezzenek ahhoz, hogy későbbi továbbtanulásnál el tudják dönteni, mivel szeretnének foglalkozni…. S ehhez kapják is meg a megfelelő tudást.
Tehát nem lesz mindenki ötös matematikából vagy magyarból, akár történelemből. Az viszont jó, ha legalább azt látja, hogy miből jó…