El tudom képzelni, hogy a gyerekek már mennyire várták a szünidőt. Annak idején mi is jó nagy betűkkel a táblán jeleztük a tanárainknak, lassan ideje feladniuk az irányú terveiket, hogy még tudást préseljenek a fejünkbe.

„ó, ió, ció, áció, káció, akáció, vakáciooooo.„

Ennek a szónak ma is mágikus ereje van. Gyermekszemek felcsillannak, pedagógus kollégák megnyugodnak tőle, szülőket és nagyszülőket kooperációra készteti.

Én is szerettem az év ezen szakaszát. Jó volt végre pihenni, nem időre kelni, lazulni. Persze ilyenkor is voltak tervek, hogy azért ne teljenek annyira tétlenül a napok.

A kötelező olvasmányokat már nyár elején kikészítettük, én jellemzően augusztus utolsó két hetében kezdtem hozzá, s bevallom nem mindegyiknek jutottam a végére.(elnézést Erzsike néni és Rózsa néni).

A balatoni nyári táborok a fénypontjai voltak a szünetnek. Alig vártuk, hogy a vonat elinduljon velünk, s hogy odaérjünk. Mindig azon gondolkodtam, hogy akik ott laknak a tó mellett, milyen szerencsések… meg persze azon is, hogy ők hova járnak táborozni ?!?! ?

S persze a családi nyaralások sem maradhattak ki. A többi időt a nagyiéknál lehetett tölteni. Nem matekoztunk, nem írtunk és nem is olvastunk, de még csak a történelem könyv sem került elő.

De szedtünk epret, meggyet, cseresznyét, barackot, szilvát… megtudtam, mi az a dunszt, mi a pötyő, s mi a jó csirkepörkölt titka… lehet nem kötelező tananyagok voltak, de az élethez nagyon sok segítséget adtak.

Persze olyanokat is megtanultam, hogy mi az a hullócsillag, milyen a második világháború, meg ’56. Ilyenkor sokat beszélgettünk. Szükségük van a gyerekeknek is ilyen élményekre, éjszakába nyúló dumapartikra. Ilyenkor tényleg nem a tantárgyakról meg a korrepetálásokról kell beszélgetni. Örülnek, hogy túl vannak rajta. Jó lenne viszont beszélgetni velük, hogy mi érdekli őket.

Persze az is jó lenne, ha ők meg figyelnének a mamira, s vissza is kérdeznének. Annyi okos dolgot tanulhatnak egymástól.

Jó lenne az, ha ők is nyakig porosra fociznák magukat, hogy este szürke legyen tőle a kád, s nem a számítógép előtt vagy a telefonjaik fölött görnyednének egész nyáron…

Az a tapasztalatom, hogy ma már a szülők nyáron se hagyják el teljesen a tanulást. Ha valamelyik területen lemaradt a gyerkőc vagy plusz célok vannak kitűzve, akkor ezt nyáron pótolják vagy készítik elő.

Azt gondolom, még ezzel sincs gond… hisz békében készülj a háborúra. A lényeg az egyensúly megtalálása, s hogy a gyerkőc is partner legyen benne.

Maradjon ideje lazulni. Hadd pihenje ki magát. Ugyanakkor ha célokat tűzünk ki, akkor viszont lépjen a tettek mezejére ő is.

Gyorsan elrepül a nyár most pihenjen, s ha vannak célok, akkor valósítsa meg!