Hány éves kortól maradhat otthon a gyerek egyedül?

Hány éves kortól maradhat otthon a gyerek egyedül?- Ha beírjuk ezt a kérdést az internetes keresőbe, nagyon sok hasonló témájú cikkel, és néhány rosszul végződő történettel találkozhatunk.

Magyarországon- más európai országokhoz hasonlóan- nem szabályozza a Gyermekvédelmi Törvény egyértelműen, mely életkorban hagyható a kiskorú felügyelet nélkül.

Mit jelent a “felügyelet nélkül” kritérium ebben az esetben? A szülő, vagy gondviselő mindenkori kötelessége, hogy a gyermek jogainak érvényesülését biztosítsa. “A gyermeknek joga van ahhoz, hogy a fejlődésére ártalmas környezeti és társadalmi hatások, valamint az egészségére káros szerek ellen védelemben részesüljön.

A gyermeknek joga van emberi méltósága tiszteletben tartásához, a bántalmazással – fizikai, szexuális vagy lelki erőszakkal -, az elhanyagolással és az információs ártalommal szembeni védelemhez.“(Forrás: 1997. évi XXXI. Törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról)

Amennyiben a gyermek jogainak érvényesülése nem biztosított az adott szituációban, akkor nem hagyható felügyelet nélkül.

Kisiskolás kor előtt a gyermekek belátási képessége nagyon alacsony. Óvodáskorú gyermeket a lakásban hagyni egyedül még néhány percre sem szabad. Ebben a korban még nem alakult ki az időérzék, hiába mondjuk neki, hogy öt perc múlva ott vagyunk, könnyen előfordulhat, hogy megijed valamitől, szorongó, ijedt gyermek számára néhány perc is óráknak tűnhet.

Különösen fontos, hogy alvó gyermeket semmiképp ne hagyjunk magára a lakásban, hiszen amikor felébred, és nem talál minket, néhány másodperc alatt is pánikba eshet, kiszámíthatatlanná válhat a viselkedése.

Iskoláskorú gyermeknél abban az esetben, ha az számára komfortos, nem kelt benne szorongást, megfelelő felkészítés után életkorát, személyiségét figyelembe véve dönthetünk arról, mikor, mennyi időre, milyen környezetben hagyjuk egyedül.

Hány éves kortól közlekedhet önállóan gyermekünk? Ebben a kérdésben a gyermek életkorán kívül a legfontosabb figyelembe venni, milyen távolságra, milyen módon (gyalog, kerékpárral, tömegközlekedéssel) közlekedik a gyermek.

Azoknál a gyermekeknél, akiknek nincs közlekedési rutinja, mert korábban mindig autóval vittük őket, időt kell szánnunk arra, hogy megismertessük a közlekedési szabályokat. Ha tömegközlekedéssel fog önállóan közlekedni, járjuk be többször közösen az útvonalat, szálljunk fel együtt a buszra, mutassuk meg neki, ha elvéti a megállót, hogyan tud korrigálni.

Kerékpárral csak abban az esetben engedjük gyermekünket közlekedni, ha nagy rutinnal kerékpározik, a hétköznapjai része ez a közlekedési mód, és a KRESZ szabályaival maximálisan tisztában van. Ha gyermekünk önállóan közlekedik, minden esetben legyen nála személyazonosításra alkalmas igazolvány, diákigazolvány, az irattartójában a szülők elérhetőségével.

Ha nem tudunk dönteni arról, gyermekünk kellően érett-e ahhoz, hogy egyedül legyen otthon, önállóan menjen haza az iskolából az üres lakásba, vagy tömegközlekedési eszközzel menjen edzésre, kérdezzük meg tőle, egy-egy nehéz, veszélyes szituációban mit tenne.

Kérdezzük meg kisiskolás gyermekünket, mit tenne, ha egyedül van otthon, mert mi leszaladtunk a boltba néhány percre, és tűz üt ki? Próbáljuk ki, hogy képes-e kinyitni a bejárati ajtót belülről gond nélkül. Készítsük fel erre a helyzetre, beszéljük át többször a lehetséges veszélyforrásokat, tanítsunk neki forgatókönyveket arra az esetre, ha segítséget kell kérnie. Beszéljünk délután az iskolából önállóan hazajáró kiskamaszunkkal arról, mit tenne, ha félrenyelne egy meggymagot és nem kapna levegőt, hogyan kérne leggyorsabban segítséget?

Önállóan internetet használó kamaszunkat is megilleti a káros tartalmak elleni védelem joga (lásd a cikk elején)- megfelelő szűrőprogramokkal, sok beszélgetéssel, ha nem is védhetünk ki minden veszélyt, de fontos lépéseket tehetünk a biztonságos internethasználat felé.

Lehetetlen lenne minden veszélyes szituációra felkészíteni a gyermekünket. Előfordulhat, hogy a gyermek szorongani kezd, ha ezekről a helyzetekről beszélgetünk, a negatív érzelmi reakció jele lehet annak, hogy gyermekünk még nem érett effajta önállóságra.

Ha több gyermekünk van, jól gondoljuk meg, mely életkorban alkalmasak a nagyobbak arra, hogy a kisebbekért felelősséget vállaljanak. 14 éves kor alatti gyermekre lehetőleg ne bízzunk kisebb testvért, később is csak akkor, ha önként vállalja a felügyeletet, de ez a felügyelet ne legyen rendszeres.

Egy kamasz- bár fizikailag képes ellátni egy három év alattit is akár- érzelmileg nincs felkészülve az effajta terhelésre. A testvérkapcsolat jó esetben egy mellérendelt viszony, ahol a kisebb gyermek nem köteles “szót fogadni” a nagyobbnak, ha mégis erre megoldásra kényszerülünk, minden gyermek legyen tisztában a pontos helyzettel és feladatokkal, melyek rá hárulnak, illetve azzal, ki kinek tartozik engedelmességgel.

Az önállóságra törekvés végigkíséri gyermekünk egész fejlődését. Jól ismerjük a másfél évest, aki- bár még nem tudja- mégis egyedül akarja felvenni a zokniját, vagy a kiskamaszt, aki nem akarja, hogy autóval vigyük el a mozihoz. Fontos, hogy gyermekünk érezze, megbízunk benne, kompetensnek tartjuk.

Egy hétévesnek hatalmas büszkeség, mikor először küldjük le a kisboltba tejfölért. A gyermek életkorának, személyiségének, érettségének megfelelő önállóság fejlesztő hatású, a gyermek megélheti azt, hogy bízunk benne, hiszünk benne, hogy meg tud oldani helyzeteket. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy figyelembe vegyük az érzelmi igényeit is: előfordulhat, hogy gyermekünk érzi, szükséghelyzetben vagyunk, ezért vállal olyan szituációt (pl. otthon tölti az éjszakát egyedül), amire érzelmileg nincs felkészülve, nem érzi magát biztonságban.

Szükség lenne-e arra, hogy törvényileg szabályozzák, mely életkorban hagyható felügyelet nélkül a kiskorú? Úgy gondolom, a kérdés annyira összetett, hogy nem húzható meg egy életkori határ ilyen egyszerűen, gyermekünk, gyermekeink érettségétől, lakókörnyezetünktől, szituációtól függ.

Egy jogszabályi változás nem lenne képes megóvni a délutáni alvásból egyedül ébredő óvodást, vagy a játszótérről elcsatangoló kisiskolást. A felelős szülői magatartás jogilag szabályozott, mégsem tartja be mindenki ezeket a szabályokat.

Ha olyan gyermekkel találkozunk, akit vélhetően magára hagytak, és veszélyben van, kérjünk segítséget a területileg illetékes Család- és Gyermekjóléti Szolgálattól, vagy hívjuk a központi 06 80 21 20 21 gyermekvédő telefonszámot, mely a nap 24 órájában ingyenesen hívható.

Szerző : Szummer Gabriella

Oszd meg, ha hasznosnak találod! Köszönöm :)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..