Hát, elindult a tanév. Kinek hogy….

Hát, elindult a tanév. Kinek hogy….

A pedagógus kollégáknak az önértékelési kötelezettség miatt az eddiginél is több adminisztráció, ebből következően az eddiginél is kevesebb idő az órákra történő készülésre.

Pedig gyerekeink attól lennének vidámak, érdeklődőek, akkor tanulnának szívesen, ha a tanórákon a megtanulandó tananyagot nem teherként, nyűgként, hanem érdekességként, játékos és interaktív tevékenységek segítségével ismernék meg.

Ehhez pedig idő kell. Idő, ötlet, energia, hit, kitartás, munka. Ha ettől – ami egy pedagógus munkájában a legfontosabb – vesszük el az időt és a lehetőséget, nagyon valószínű, hogy a gyerekek kevesebb olyan tanórán vehetnek részt, ami számukra alkotó élményt, érdekes felfedezést jelent.

A gyerekeknek először öröm, hogy újra találkozhatnak. Aztán kezdődik és egyre sokasodik a feladat. Általában nagy a különbség e tekintetben az alsó és a felső tagozatos diákok érzései, mindennapjai között.

Alsó tagozaton sok a sikerélmény, az öröm, a vidámság, pedig tényleg tanulnak, sok új dolgot megismernek és sok tevékenységben, képességben fejlődnek.

Felső tagozatban már több a kötelezettség, sokkal több a tantárgy, több a tanóra, különböző mentalitású és elvárásrendszerrel dolgozó pedagógushoz kell alkalmazkodni. Sőt a megváltozott tantervi tartalmak sem mindig illeszkednek a gyerekek életkori sajátosságaihoz.

(Erről külön vitafórumot kellene nyitni – szakemberek és szülők részvételével -, mielőtt egy egész generáció válik a tanulás esküdt ellenségévé országunkban.)

Tehát vigyázzunk a gyerekeinkre szellemi értelemben is. Pedagógusként és szülőként is ügyeljünk rá, hogy sok sikerélményben, elismerésben legyen részük a tanulás kapcsán! Szervezzünk olyan tanulási folyamatokat, amikor alkotó tevékenységként élik meg az ismeretszerzést. Ez persze nem könnyű, de nagyon megéri. Ha nyűg marad a tanulás, egy életre elronthatjuk az esélyeiket, mivel még sokat és sokszor kell majd tanulniuk, esetleg még felnőtt fejjel is.

Többet segítünk, ha most kedvet csinálunk hozzá, sikerélményekhez juttatjuk őket, mintha a sok adatot, évszámot, definíciót bemagoltatjuk. Hiszen ezeket az is elfelejti, aki megtanulta. Az érzés viszont, amit a tanulás folyamata kiváltott a gyermekek lelkéből, örökre megmarad.

Szülőként is igyekezzünk az elvárásokat, követelményeket egyensúlyban tartani.
Őszintén hiszem, hogy a befektetett munka által kiváltott sikerélmény a legfontosabb hajtóerő gyerekeink mindennapjaiban.

Tehát legalább olyan perdöntő tényező a jövőjét illetően, hogy legyen rendszeres, sikert adó, de áldozatokkal is járó közösségi tevékenységben része, mint a tanulmányi eredmény. Így hát nem biztos, hogy okos dolog egy-egy rossz jegy miatt eltiltani az edzéstől, a táncpróbától, a kézműves szakkörtől, a drámafoglalkozástól – egyszóval attól, amit szeret -, mert ezáltal a legfőbb motivációját veszíti el a gyerek.

Sokkal inkább legyünk tudatosak, ezekben a tevékenységekben támogassuk a gyerekeinket, és az elért sikereikre nyugodtan hivatkozhatunk a tanulás kapcsán is:
– Látod,milyen ügyes vagy! Aki ilyen gólt tud lőni, ilyen szépen tud énekelni, ilyen csodásat tud rajzolni stb., annak ez a matek lecke, angol igeragozás, történelem vázlat sem lehet probléma. Amibe időt, energiát szánunk, az menni fog. Csak tegyük meg!

Ez a tanév sem lesz könnyű, már látszik. Ha viszont őszintén figyelünk egymásra – gyerekek, szülők, pedagógusok -, akkor menni fog.
Nagyon sok minden, rajtunk látszólag kívül álló dolog is nehezíti a mindennapokat, de ettől még inkább forduljunk egymás felé segítőkészséggel!

Oszd meg, ha hasznosnak találod! Köszönöm :)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..