12 év tanulással és a lehető legnagyobb együttérzéssel – Veletek vagyunk lélekben. Nehéz volt, hallom a diákjaimtól én is. S tudom is. Online oktatni még magántanárként sem jó. Jobb a személyesség, a valódi kapcsolat, de a járvány szüli az alkalmat, hogy megtanuljunk a virtuális térben is együtt dolgozni. Fejlődtünk sokat, azt gondolom.

De nagyon sajnálom, hogy nem olyan volt a szalagavatótok, mint a mi időnkbe. Sok szülő tolongott egymás mellett, készültek a videók, a fényképek.
Keringőztünk, buliztunk és közben a mellkasunkra került a szalag, ami hirdette, hogy mi végzősök vagyunk. Büszkén hordtuk, tudtuk ki melyik suliba jár, már csak a szalag alapján is. Még hiedelem is volt, hogy aki elhagyja, az megbukik az érettségin. Nyilván nem ezen múlott. Tudtuk, hogy az érettségink azon múlik, hogy előtte hogyan készültünk 4 évig. Mennyire vettük komolyan, mi volt a célunk az érettségi után, mennyit tettünk érte. Lassan Ti is elérkeztek az érettségi napjához! Egy ország fog nektek szorítani, hogy minden a legjobban sikerüljön.
Mindenki úgy gondolja, hogy az elmúlt évtizedek korosztályai közül az érettségi vizsga szempontjából ti vagytok a legnehezebb helyzetbe. Láthatjuk, hogy „A szívünk az érettségizőkkel dobban!” feliratok megjelentek. Az egész félévben a gyermekeikért izguló Szülőket nyugtattam, nyugtattuk, hogy minden rendben lesz, bízzanak Bennetek!

Mert ezt nektek is tudnotok kell, hogy felkészültetek!

Lehet még 1-2 utolsó matek vagy történelem óra, ami eléri a célját, hogy az utolsó kis fejezet is említésre kerül.
Nyugodjatok meg, menni fog!

Egy igazán régi középiskolai tanári biztatás szerint:
„Fiam, itt négy év alatt kosz is ragadt rád annyi, hogy le tudj érettségizni!”