Kedvesek!

A héten a meséről szedtünk össze minden olyan hasznos dolgot, amelyek fontosak lehetnek nektek.

Olvashattok majd arról, hogy milyen hatással vannak a gyerekekre a mesék, hogy mennyivel lesz okosabb, kreatívabb, jobb tanuló a gyerkőc, lesz gazdagabb a szókincse, s arról is, hogy milyen meséket javasolunk mi. Ezért gyermekkori emlékeimmel szeretném kezdeni ezt a gondolatsort.

Gyerekkoromban mindig izgatottan vártam az estéket, főként ha a nagyiéknál aludhattam. Ilyenkor mindig sokáig fent voltunk a mamámmal, s csak hallgattam és hallgattam és nevettem nagyokat.

A mami nagy mesemondó volt, s engem is bevont a történetek szövésébe. A meséit mindig fejből mondta, talán ezért is élveztem ennyire. Néha beleszólhattam, látta mennyire tetszik, merre vigye a történet szálát. S Istenem! A grimaszok, melyekkel a cselekményt tarkította, meg a hangok, amikkel „szinkronizálta” a különböző szereplőket…

Szó szerint kinyúltam a nevetéstől. Sok dologról mesélt. Mesélt az életéről, a gyerekei – köztük anyukám – csínytevéseiről, az én napomról is. S mondott mesét Magyarról meg Hunorról, meg a hét vezérről a vérszerződéssel együtt, Mátyás királyról, a törökökről, a háborúkról.

Persze azért néha Piroska is meg Hófehérke is előkerült, és szegény ember a sok gyermekével, de mindig egy kicsit másként. Úgy tudott mesélni, hogy bár az alvás volt a cél, soha nem akartam elaludni. Hiába volt a nap zárása, nekem a nap fénypontjává tette.

Sok kedves emlék jut eszembe róla, a történeteiről, mikor immár én mesélek a gyermekeimnek. Vannak hangok, melyeket Tőle „lopok”. Ezeken nem csak én nevettem régen. Ezeken az enyéim is nevetnek :).

Nincs mese este nélkül … így írtam le – bár „nincs este mese nélkül”-t akartam -, de látjátok, a tudatalatti!?!?! Én szívesen vetítek diafilmet, s már sokszor nem is én mondom a kép alatti szöveget. A még olvasni nem tudó 4 és fél éves Kincsem magától mondja azt, a 2 és fél éves Kincsem pedig csillogó szemmel hallgatja velem együtt.

Rám nagy hatással voltak a Mamám meséi. Akkor még nem tudtam, hogy sokszor emiatt ment könnyebben a történelem. Tudtam ki volt a törökverő, tudtam mi az a Vaskapu, s Vereckei hágó.

S hozzáteszem, sok verset emiatt nem kellett megtanulnom. Én is előveszem a régi verseket, mikor kifogy időlegesen a mese-tár. A kisfiam nagyon szereti az Altatót, A családi kört. Az egyik kedves ismerősöm kislánya pedig Petőfi Kurta kocsmáját harsogta szintén pár évesen.

Bízom benne, hogy Nektek is vannak hasonló emlékeitek a múltból. S remélem, hogy meséltek a tieiteknek. Gyermekként nagyon fontos volt számomra – számunkra. Adjuk meg ezt a mi is a gyermekeinknek!

Kérnék valamit – reménykedve! Olvassatok minden nap mesét a gyerekeknek, s írjátok meg kommentben a címét. Hátha adunk ötletet másik édesanyának, édesapának, vagy éppen kapunk inspirációt az esti meséhez! Mesélni jó! Mesét hallgatni pedig felejthetetlen élmény, kicsinek és nagynak is :)!

Mesebeli szép hetet Nektek!

Betti