Képzeljünk egy olyan jövőt, amelyben a gyermekek nem kézírással, hanem első osztálytól fogva digitálisan tanulnak jegyzetelni. Senkinek nincs tankönyve, csak egy tabletje, amely elfér egy kisebb táskában is a tízórais doboz mellett. Ez egyrészől nagy könnyebbség, hiszen nem húzza a kicsi gyerekek vállát a nehéz táska. Ugyanakkor ennél sokkal nehezebb lehet az, amit a kézírás elhagyása – és a könyvek tabletekbe „zárása” – okozhat a kisdiákoknak. Vitaindító cikk következik.

Kézírás és folyóírás

Először is tisztába kell tennünk két fogalmat. A kézírás az, amikor a ceruzával vagy tollal papírra – vagy digitális eszközre, bár az nem egészen ugyanaz – írunk. A folyóírás pedig az, amikor a betűket kötjük is egymáshoz. Vagyis nem nyomtatott betűkkel írunk egymás mellé, hanem írottakat, és össze is kötjük őket. Finnországban ez utóbbit, és az USA jónéhány államában a kézírást vezették ki az oktatásból.

Érvek a kézírás mellett

Amikor a kézírás vagy a digitális jegyzetelés kérdése merül fel, akkor leginkább azt hozzák fel érvként, hogy a telefonba, tableten történő jegyzetelés sokkal kényelmesebb. Ez igaz abban az esetben, amikor már tudunk rendesen írni és olvasni. Vagyis nem az okoseszközök által kezdődik az ismerkedés a betűkkel, hanem a ceruza és a papír, no meg a tanítók által. A számtalan érv mellett az szól a kézírás – és folyóírás – mellett, hogy gyorsabban dolgozza fel az agyunk bejövő információkat, ha a kezünkkel írjuk azokat le. Másrészt nagyon fontos területei fejlődnek ezzel az agynak: a kommunikációért, kreativitásért, illetve a szem-kéz koordinációért felelős területek. A finommotorika fejlesztése szintén történhet a kézírás tanulásával, amit persze sok más eszközzel, például gyurmával is lehet. Viszont a kézírás nagyon pici mozgásokat igényel, emiatt fejlődhet a gyermek önkontrollja, illetve a felelősségtudata is, hiszen az írását neki és másnak is el kell tudnia olvasni.

Még nyomós érv a kézírás mellett, hogy a papír és a toll akkor is „működik”, ha nincs áram.

Mi szól a kézírás ellen?

Ha vannak érvek, akkor természetesen ellenérvek is vannak egy olyan dolog ellen, amely már többszáz éve működik és velünk van. Azoknál a tanulóknál, akiknél diszgráfia és diszlexia áll fenn, azoknál nem igazán van értelme a ceruzával vagy tollal való írás erőltetésének. Hacsak nem kapnak mellette egyéni vagy csoportos alapozó mozgásterápíát, vagy más, mozgással összekötött fejlesztést. A másik érv kézírás ellen, hogyha gyorsan akarunk írni, ahhoz egészen más technikákat kell elsajátítani, de valljuk be őszintén, az alap, akkor is a kézírás. És akkor arról már ne is beszéljünk, hogy egyre drágább a papír, amelyet kevés használat után kidobunk, és ki tudja, tényleg újrahasznosítják-e. További ellenérv, hogy ha kikerülünk az iskolából, akkor kézzel maximum a nevünket, és nagyon kevés esetben a bevásárlólistát írjuk.

Bármit is gondolunk a kézírásról, az biztos, hogy komoly visszajelzés a számunkra, hiszen ennek mentén derül ki, hogy melyik gyermeknek van szüksége plusz fejlesztésre.

Ön mit gondol erről?