Intézményi környezetemben az alábbi innovációs tevékenységi terület elindítását láttam szükségesnek: „Váljon pozitív élménnyé a tanulás” címmel, Petkes Csaba, pedagógus és tréner egyedi „TanulniJó” programjának, mint egy „bevált jó gyakorlat” adaptálása, implementációja.

„Eredményes és hatékony tanulási módszerek és technikák elsajátíttatása.” illetve „A tanulás – tanítása iskolánk alapfeladata. A sokféle tantárgy igényli, hogy igen változatos módszereket, szinte egyénre szabott tanulási technikákat, eljárásokat kell a tanulókkal megismertetni, a fokozatosság elvének szem előtt tartásával. Ahhoz, hogy mindez sikeres legyen a pedagógusoknak is tanulniuk kell. Jelszavam: a gyakorlat teszi a mestert.

A tanulók fejlesztése mellett célom volt, hogy kollégáim között minél többen alkalmazzák, minél rendszeresebben a memóriatechnikákat és az alkotó tanulás módozatait, segítve ezzel diákjaink tanulását. Tantestületem többségének már sikerült korábban elvégezni a Petkes Csaba által szervezett és tartott: „Memóriatechnikák és az alkotó tanulási módszerek alkalmazásának lehetőségei” című képzést, mely nagyban segítette munkámat.

Rendszeresen szerveztem belső szakmai műhelyeket számukra, a bemeneti mérési eredményeinkről majd az éppen aktuálisan tanult memóriatechnikák megismerése illetve felelevenítése céljából és alkalmazásuk módjairól. Ahhoz, hogy a tanulók eredményeket tudjanak elérni, szükséges volt kollégáim együttműködését is igénybe venni. A tanfolyami tematikával összefüggésben, szervezett szakmai megbeszélések során, kívántam motiválni az érintett évfolyamon tanító és az érdeklődő pedagógus társaimat a tanulást segítő vázlatok, memóriatechnikák alkalmazására. Az első két és fél évben személyes a harmadik évben elektronikus kapcsolattartással valósítottam meg.

A tanfolyami tematikával összefüggésben,

szervezett informális szakmai megbeszélések során, interaktív módon motiválni kívántam az érintett évfolyamon tanító pedagógus társaimat a vázlatok, memóriatechnikák rendszeresebb alkalmazására, gyakoroltatására különböző tantárgyi óráikon és tanulószobán, konkrét tanulási feladatokban. Célom volt egyrészt saját módszertani eszköztáruk frissítése, bővítése, másrészt a diákok tanulási eredményeinek javítása, illetve a módszerek megismertetése azoknál, a kollégáknál akik még nem ismerték. Az első csoport két tanévére 12 ilyen szakmai fórumot terveztem, de végül is összesen 15 alkalommal jöttünk össze. A szakmai műhelyekben a tanév elején a mérési eredmények kerültek megosztásra, megvitatásra majd az első évben a tanfolyamon tanult aktuális memóriatechnikákat mutattam be nekik és feladatuk volt, hogy meghatározott időszakban, az adott hónapban tanórákon, vagy tanulószobán gyakoroltassák az adott technikát a diákokkal. Olyan visszajelzéseket kaptam, hogy leggyakrabban a tanulási táblázatot és a memóriavázlatot sikerült gyakorolniuk, de inkább tanórákon volt erre több lehetőségük. A tanulószobán ritkábban volt ezekre elegendő idejük. Nem csak a tanfolyami csoportban tanítók vettek részt ezekben a szakmai műhelyekben, hanem pl. az alsós pedagógusok és gyógypedagógusunk is. A módszerek alkalmazását nem csak a tanfolyami csoportban, hanem más osztályok, különféle tantárgyaiban, konkrét tanulási folyamatokban is igyekezetek hasznosítani.

A második évben a fórumok arról szóltak,

hogy a kollégák beszámoltak saját tapasztalataikról. Mindig kértem őket, hogy küldjék el számomra készen vagy képen, ha bármelyik technikát alkalmazzák. Például az egyik szakmai műhelyben, amit összegzésnek szántam, különféle vázlat fajtákból, a tanfolyami és a kollégák által küldött alkotásokról készült képekből állítottam össze a bemutatót. Mindenki ráismert az általa küldött alkotásra, majd elmondták, hogy ki, melyik vázlat típust használja leggyakrabban és miért. Beszéltek a vázlatírás előnyeiről, de problémáikról is, amelyek felmerültek készítésükkor. Többek között pl. hogy sok diák nem szeret, tud rendesen írni, sok időt igényelnek.

Matematikából, magyar nyelvtanból, földrajzból és természetismeret órán

a tanulási táblázat nagyon jól bevált, mert jól látható a lényeg, az összefüggések, vagy pl. ha azonos szempontok alapján kell összehasonlítani dolgokat. Természetismeretből, biológiából gyakran kapnak szorgalmi feladatként vázlatírást, ez nagyon bejött nekik, mert otthon több idejük van elkészíteni, miközben tanulják az anyagot. A természetismeretet tanító kolléga egy másik iskolában is gyakran használja a memóriavázlatot, ahová átjár tanítani. Magyarból és angolból néhányszor sikerül jó kis gondolattérképeket készíteni. Főleg csoport vagy pármunkában szokták használni, ahol egymásnak tudnak segíteni. A koncentrikus körös vázlat nem igazán terjedt el, szerintük kevésbé átlátható a diákok számára. Történelemből tulajdonképpen mindig írnak az órán vázlatot, amit tanulószobán, otthon szükség szerint kiegészítenek színekkel és rajzokkal, mert így a gyerekek könnyebben megjegyzik a tananyagot.

7-8. osztálynál tudnak odáig eljutni,

hogy a diákok egyrésze képes önállóan is vázlatot írni a leckéhez. Legtöbbjüknek az volt a gondja, hogy vannak diákok, akik nagyon lassan és nem túl szépen írnak vagy pl. gyakran nem volt náluk a színes ceruza az órán, illetve nem mindenki szeret rajzolni. Elég sok idő elmegy a vázlatírással, nagyon be kell osztani az időt. Az alsósoknál főleg a lapozók és a tanulási táblák használata terjedt el leginkább. Ők ezt már régóta használják a gyerekekkel különféle tantárgyakból. Tanulási táblákat 3-4. osztályban már maguktól is készítenek pl. összefoglaló órákon. Mivel kevesebb tantárgyuk van, így a napközis foglalkozásokat is beszámítva több idejük van ilyeneket alkotni. Gyógypedagógusunk is készít vázlatokat a diákjaival, amikor 1-1 leckét kellett közösen tanulniuk. Kollégáim jelezték, hogy igyekeztek alkalmazni őket, amikor csak tudták. Valamennyi memóriatechnikát és vázlatfajtát alkalmazták már tanóráikon.

A 2020/2021-es tanévben személyes megjelenésű szakmai fórumokat nem szerveztem a járvány miatt. Elektronikus kapcsolattartásra tértem át. Motivációs email-eket küldtem kollégáimnak, 1-1 vázlatfajta alkalmazására ösztönözve őket és azt kértem, hogy küldjenek 1 – 1 fényképet az alkotásokról. Szinte minden kollégám küldte az elkészült anyagokat. Jó érzés volt látni, hogy igyekeznek mindent megtenni a diákok érdekében.

Úgy tapasztaltam az évek során, hogy egyre több hangsúlyt fektettünk, a tanulás tanítására, a diákokban az önálló tanulási képesség kialakítására. Tudjuk, hogy az eredményes tanulási módszerek használatának szokássá kell válnia és ehhez sok-sok gyakorlás és idő kell. Nem elég tudni a jó módszerről, hanem annak önműködő cselekvéssé kell válnia, akár diákról, akár pedagógusról van szó. Ez csak tudatos és tartós törekvés hatására következik be.

Remélem mindehhez sikerült mesterprogramommal hozzájárulnom.

Somogyiné Keszthelyi Judit