Kedves Olvasó!

Megszokhattad lassan már, hogy egy-egy témát szeretek a saját életem példáján át megmutatni.
No nem azért mert szeretném, ha az életemet ismernéd, de azért inkább, mert szeretném ha tudnád, nem vagy egyedül.
A gyerek vállalás, a gyereknevelés  ilyen.

A mai világban egyre többször érkezik később a gyermek a családba. Ha már megvan a szőke herceg vagy hercegnő, akkor a következő általában a karrier, a lakás, az autó s a gyermek.

Nálunk is később érkeztek a gyerekek, mint szerettük volna. A mi esetünkben sajnos nem csak a felsoroltak, hanem az élet is nehezítette ezt a folyamatot. Most viszont két virgonc, örökmozgó gyerekünk van. Örülünk nekik, szeretjük őket, s néha emelkedett hangnemben cserélünk velük eszmét, hogy miért ne rohangáljanak lakáson belül.

Azt gondolom nekem jó anyósom és jó apósom van. Mivel szüleim már csak fentről gyönyörködhetnek az unokákban, így a „MAMA” és a „PAPA” már az ő személyükön keresztül lehet velünk. Számtalan tanácsot kaptam már Anyósomtól s nem kérdezgette, hogy be is tartom -e. Rám bízta a döntést.
Nagypapa pedig mindig mindent előkészít a gyerekeknek, viszi őket a Duna partra, minden régi fiús titkot megmutat nekik, érezteti állandó szeretetét, törődését.

A nagyszülő hatalmas segítség lehet a szülőnek. Nem más miatt, mint hogy jobb esetben több mint húsz év előnye van. Merjünk tőlük tanácsot kérni. Ők már átmentek ezen a folyamaton. A gyerekeknek is fontosak nagyon. Náluk egy kicsit mindig lazább az élet, mindig édesebb a süti, s finomabb a rántott husi. Az egyik biztos jobban szeret mesét olvasni, míg a másik megmozgatni a gyerkőcöt. Az unokák pedig ragaszkodással csüngenek rajtuk, s számukra ennél a szeretetnél nincs erősebb egészség megtartó s gyógyító erő. Általában így van mindenhol. Én szerencsés vagyok, mert ez nálunk igaz.

Szeretem, ahogy megnyugodnak náluk a gyerekek, ahogy okosabbak lesznek, ahogy a lelkükből adnak nekik.
Gazdagabbak lesznek attól, hogy ott vannak náluk, s mi is az ő bölcsességüktől.

Tanulnak tőlük, tanulnak velük, tanulunk róluk. S ne feledd! Egyszer mi is leszünk – remélhetőleg – nagyszülők !!

Betti