A koncentráció képessége és fejlesztési lehetőségei c. bejegyzés folytatása:

A hagyományos tanórákon is megvalósítható – és megvalósítandó – feladat tanulóink figyelmének erősítése. Szinte minden hagyományos munkafüzeti gyakorlatsor, tollbamondás, feladatmegoldás fejleszti a koncentrációt, ha megvalósul. De megvalósul-e teljes körűen?

Merthogy ezek azok a feladatok, amelyeknek nem minden tanulónk áll neki szívesen – sőt. Olyan formákat kellene tehát találnunk, amelyekben megvalósul a teljes részvétel a belső, spontán motiváció hatására. Nagyrészt ilyenek a drámapedagógiai játékok, amelyeket leggyakrabban konkrét tantárgyi tartalmakhoz is köthetünk. (Ki vagyok én?; Szobor-játék; Mi lehet még?; Hangpingpong; Válaszolj mozgással! stb.)

A memorizálást segítő játékok

is szinte minden esetben fejlesztik a koncentrációt, és szívesen is játsszák ezeket a gyerekek, hiszen verseny is lehet belőle, változatos és sok-sok interakcióra ad lehetőséget. Ilyenek például a szólánc játékok, a kettős kör, a dominó, a kincstár vagy a fogalom-bingó.

Az előzőekben felvázolt vizualitást és auditivitást fejlesztő gyakorlatok, játékok is minden esetben fejlesztik a koncentrációt, és a tapasztalatok szerint a tanulói aktivitás is magas szintű ezekben a struktúrákban.

Egy biztos: a családokban a mesékre, közös társasjátékokra, diavetítésre szánt idő, a tanóra elején a részképesség-fejlesztő gyakorlatokra áldozott 5-6 perc kamatostól megtérül. Ne sajnáljuk rá az energiát!

Ugyanakkor a legegyszerűbb dolgokról se feledkezzünk meg!

Tudniillik, hogy a koncentrációs szintet alapvetően meghatározza, hogy van-e friss levegő a légtérben, és van-e elegendő friss víz a szervezetünkben. Sokszor egy átültetés, csoport helycsere is sokat lendíthet a problémán, hiszen természetes módon tompul el annak a figyelme, aki már három órája ugyanabba az irányba kell, hogy fordítsa a fejét.

Ráadásul a figyelem ébrentartására másféle változtatásokat, sőt néha szüneteket is be kell iktatnunk. Allan Hobson, a Harvard Egyetem pszichiátriaprofesszora szerint az asszociációs és a megszilárdulási folyamat csak bizonyos „állásidő” során játszódik le, amikor a külső inger már megszűnik.

Tehát érdemes gyakran változtatni a tanóra időtartamán belül is a módszereket, az elhelyezkedést, az érkező ingerek irányát és fajtáit. Ez például abszolút megvalósul a csoportbeszámolók során. Mindig más szólal meg, és máshol mutat be valamit. A változás ébren tartja a figyelmet. Minél több módszert ismerünk és alkalmazunk, minél inkább képesek vagyunk rá, hogy tanulóinkat aktív, alkotó módon bevonjuk a tanulási folyamatba, annál nagyobb az esélyünk, hogy ébren tudjuk tartani figyelmüket.

Tehát a figyelem felkeltése és fejlesztése szinte a tanulási folyamat minden más aspektusával összefügg: jelentős szerepet játszik benne a motiváció, az egyéb részképességek fejlesztése, a módszertani változatosság, sőt a diákok iskolán kívüli élethelyzetei is. Egyértelmű, hogy ezek mindegyikére nekünk pedagógusoknak nincs befolyásunk, de azért a lehetőség részben mégiscsak a mi kezünkben van, hogy elérjük, hogy diákjainkból figyelmesen tanuló tanulók váljanak.

*Borítókép: mohamed Hassan képe a Pixabay -en.

Számunkra fontos a véleménye.
Kérjük mondja el, írja le gondolatait a tanulással kapcsolatban felmerülő témákban!


További bejegyzések:


Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .