Ha most nem figyelsz, nem fogod tudni!!! Hányszor szólítjuk fel tanítványainkat, hogy figyeljenek ránk, a tankönyvi szövegre, az illusztrációra, egymásra? S mindez hányszor eredményes?

Mert ugye, nem lenne különösebb problémánk, ha a hagyományos, 30-50-100 évvel ezelőtti „módszer” még mindig hatásos lenne: „- Üljetek le, és figyeljetek!” No, ettől manapság már nem sokan figyelnek. Még azok sem, akiknek egyébként kifejezetten jó a koncentrációs szintjük.

Csak azért, mert attól, hogy képes lennék rá, még nem biztos, hogy koncentrálok. Tehát a dolog nagyon összefügg a motiváció kérdésével. Gyakorló pedagógus kollegák körében eléggé általános vélemény, hogy a tanulást tekintve e két képességgel van a legnagyobb baj.

Nagyon nehéz felkelteni a gyerekek érdeklődését, és talán még nehezebb kitartó figyelemre, összpontosításra bírni őket. Pedig mindenki előtt egyértelmű, a tanulásnak nincs olyan fázisa, amikor ne lenne szükség figyelemre. Tehát elfogadhatjuk Dr. Páli Juditnak a Károli Gáspár Református Egyetem neveléslélektan tanárának véleményét, amit egy előadásában hallottam:
„- A koncentráció a legfontosabb tanulási képesség!”

Igen, de hogyan fejleszthetjük? Mert tanulóink nem szoktak hozzá a kitartó koncentrációhoz. A „varázsdoboz” 2-3 másodperces színes és hangos effektekben – a médiában csak reklám-spotnak hívják – szórja feléjük az információt. Ez nem igényel különösebb összpontosítást. Szemben a tanórai és tankönyvi struktúrákkal. A hogyanokra pedig a legritkább esetben kapunk konkrét válaszokat.

Pedig ez ügyben a legfőbb kérdés mégiscsak az:

• Hogyan tudjuk a koncentrációs képességet a tanórán úgy fejleszteni, hogy mindezzel a megtanulandó tantárgyi tartalmakat is gyakoroltatjuk?

Ha beütjük az internetes keresőbe a „koncentráció-fejlesztés” szókapcsolatot, 46100 találatot kapunk, de a fenti kérdésre konkrét választ nem nagyon találunk közötte. (Vagy csak nekem fogyott el a türelmem idő előtt.)

Nézzük hát az alapokat! Mikor fejlődik a koncentráció? Nyilván akkor, ha koncentrálunk. Csakhogy mindezt kevés gyermek teszi tudatosan, akaratlagosan. Legtöbben akkor figyelnek valamire kitartóan, ha sikerül felcsigázni az érdeklődésüket, vagy eleve érdekeltek.

Ezért gondolom, hogy ezen a területen segíthetnének a legtöbbet nekünk, pedagógusoknak – és a gyermekeiknek – a szülők. Mert az építő –és társasjátékok játszása közben a gyerekek nem kényszeredetten figyelnek, hanem örömmel és természetesen, különösen, ha apukájuk vagy anyukájuk is játszik velük.

Később egy kis kártya vagy sakk szintén nagyszerű koncentrációfejlesztés, nem is beszélve arról, ha a gyermeknek van esélye valamit még nyerni is a játék során. Akkor fog csak igazán figyelni!

Iskolai keretek között a legjobb koncentrációfejlesztés az ének-zenei, művészeti és sporttagozatos iskolákban valósul meg. Könnyen belátható, hogy aki zenét tanul, kórusban énekel, táncot tanul, rendszeresen mozgásformákat másol, versenyez, az az átlagosnál sokkal erősebb koncentrációs szinthez szokik hozzá, ami természetes lesz neki a tanulás és később a munka során is.

Nagyon sajnálatosak az ilyen típusú iskolákat ért megszorítások, hiszen ezen iskolatípusok nem csak a tanulási részképességek fejlesztésének, hanem a tehetséggondozásnak is legjobb terepei voltak, ahogy eredményeik is bizonyítják.

Folyt. köv.