A memória csodája 2. rész

Előző rész

12_1

Forrás: Magyar Virtuális Encilkopédia

Ezekből a gondolatokból is kitűnik, hogy pedagógusként sokrétű hatást kell gyakorolnunk, ha azt szeretnénk, hogy tanítványaink valamit tartósan megjegyezzenek. Viszont nem csak a tudományos eredmények juttatnak bennünket ilyen következtetésekre, hanem saját tapasztalataink is.

Mik azok a szituációk, párbeszédek, amelyek a legtovább – akár évtizedekig is – egészen pontosabban tárolódnak emlékeinkben? Nehogy hangosan válaszoljanak, a kérdés túlságosan intim. Ugye?

A legmélyebben rögzült, évtizedek után is pontos emlékképet mutató helyzetek, az érzelmileg legtelítettebb szituációk. Akár pozitív, akár negatív érzelemről legyen szó, az emocionálisan legélesebb helyzetek, a különlegesen izgalmas,
érdekes, megdöbbentő vagy nevetséges szituációk szinte feledhetetlenek.

Érdemes a gyerekeket is megfigyelnünk. Nyolcadikosok a folyosói beszélgetéseikben néha az ötödikes vagy hatodikos osztálykirándulásról egészen nüansznyi, pillanatnyi helyzeteket is felidéznek. Emlékeznek-e ilyen apró részletességgel az ötödikes, hatodikos matematika, természetismeret, történelem vagy nyelvtan órára?

Mindez alapvetően attól függ, sikerült-e a tanórai megtanulandó információkat érzelmekkel töltött környezetbe helyezni, váratlan, meglepő szituációkhoz társítani.

Nem könnyű feladat ez egy pedagógusnak, de azért jobb ha tudjuk, néha egy vidám történet régebbi tanítványainkról vagy saját tanulótársainkról a tananyaggal kapcsolatban többet segít a megjegyzés szempontjából, mint még két magyarázat.

„Az érzelemek és a hormonok javíthatják és javítják is az emlékezetet.„
Dr. James McGaugh pszichobiológus, Kalifornia Egyetem

„Jó, ha a tanulás közben nevetünk, mert a nevetés fokozza az agy éberségét.”
William Fry professzor, Stanfordi Egyetem

Matematika-fizika szakos középiskolai tanár kollégám mesélte, hogy ő mindig úgy engedi el végzős növendékeit, hogy megkéri őket írják le mi az a két dolog, amire leginkább emlékeznek az együtt töltött órákból. Elmondása szerint két abszolút jellemző kategória van a diákok legjellemzőbb emlékképei között. Az egyik egy kísérlet, ami nem sikerült, a másik egy érdekes történet egy matematikus vagy fizikus életéből.

Érdemes elgondolkodnunk ezen. Milyen konkrét módszerekkel tudjuk elérni, hogy tanulóinknak érzelemmel telített élmény legyen a tanulás, és ezáltal biztosítottá váljék a tartós megjegyzés?
Legközelebb erre a kérdésre keressük a választ.


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.