Aki tanul, többször is memorizál, egyetlen tanulási folyamaton belül is. Amikor először hall vagy lát egy számára új információt – amennyiben valóban aktív – rögtön megpróbálja azt a gondolataiban már meglévő ismerethez, élményhez, emlékképhez kötni.
Ha ez sikerül, az elsődleges információ rögzülésének sokkal nagyobb esélye van, mint ha nem talál kapcsolódást. Pedagógusként gyakran rá is kérdezünk, az éppen halott vagy látott információra. Egészen elkeserítő tud lenni, amikor tanítványunk még a fél perccel ezelőtt elhangzott mondatot sem tudja visszaidézni.
Mi lehet ennek az oka?
- Lehet, hogy nem memória problémája van, csak egyszerűen nem figyelt. Ez a leginkább valószínű.
- Az is lehet, hogy neki nem sikerült kapcsolódást találnia, és ezért elvesztette az érdeklődését.
Mindkét esetben látjuk, hogy nekünk pedagógusként a megjegyzés eléréséhez először az érdeklődést kell felkeltenünk, és tanítványaink előzetes ismereteire és élményanyagára támaszkodva fenntartanunk. Még a rövid távú, vagy munkamemória is csak így fog működni.
Ha továbblépünk a tanulás fázisaiban hamarosan újra találkozunk a memória szerepével. A befogadás szakaszában belső képsorokká és hangsorokká kellene alakítanunk a halott, látott, érzékelt információs elemeket. A rendszerezés során a logikai lépéseket, a dolgok belső összefüggéseit igyekszünk megjegyezni. A memórizálás szakaszában pedig a kiemelt lényegi elemeket, a vázlatot vagy definíciót tartósan, hosszú távra próbáljuk rögzíteni.
Már ebből is látszik, hogy memorizálási törekvéseink a tanulási folyamatban milyen sokrétűek. A megjegyzés – bár egyetlen összefoglaló fogalomként szoktuk említeni – nem csak egy fajta agyi tevékenységet feltételez, hanem nagyon is több irányú, sokoldalú feladat.
A másik hármat együttesen explicit vagy kifejeződő memóriának nevezzük.
Ezek:
- a távoli memória, amely az új agykéregben figyelhető meg, a különféle adatok élethosszig tartó tárháza,
- az epizodikus memória, a személyes tapasztalatok tára (pl. helyszíneké, személyeké, eseményeké, körülményeké)
- a szemantikai memória – amely a hippokampuszban keletkezik és a szögletes tekervényben tárolódik – őrzi meg a tankönyvekből, emberektől, videókból, filmekből, diagramokból, számítógépes programokból, írott történetekből származó szavak és szimbólumok jelentését, ez adja általános tudásunkat a világ műveiről, és ez a vizsgák anyagának rögzítője.”
Paul Ginnis: Tanítási és tanulási receptkönyv
*Borítókép: Image by chenspec from Pixabay