A tankönyv, mint forrás 2. rész

Folyt. köv. A tankönyv, mint forrás

Nagyon fontos kérdés tehát:

Hogyan lehetne elérni, hogy a tanulóink tényleg figyelmesen olvassák el a tankönyvi szöveget, a füzet vázlatát, figyeljék meg a mellékelt illusztrációkat vagy a térkép adatait?

Talán úgy, hogy a szöveghez kötődő alkotó feladatokat kapnak. Amihez elengedhetetlen a szöveg elolvasása, de nem maga a szöveg a fontos, hanem az, hogy mit alkot belőle Laci, Marcsi, Tomi és Gabika. Hogy érezzék, nekünk is az ő ötleteik, munkájuk, tudásuk a legfontosabb, és nem a tankönyv szövege.

Játszhatunk mi magunk is tankönyvszerzőt, vagy szerkesztőt.

„- Gyerekek, ebben a bekezdésben nagyon sok vastag betűs szó van. Ennyit nem tehetünk be a vázlatunkba, kevesebb emlékeztető fogalom alapján is eszünkbe kell, hogy jusson ennek az egységnek a tartalma. Bíráljuk felül a tankönyvszerzőt! Írjátok ki magatoknak azt a négy vagy öt szót, amit szerintetek ki kell emelnünk a szövegből, amiről szerintetek a többi dolog már eszünkbe jut!”

Ebben az esetben valószínűleg szívesebben olvassák el a gyerekek a szöveget, mintha azt mondanánk, olvassátok el az egészet háromszor. Ha érzik, hogy az ő személyes véleményükre vagyunk kíváncsiak, a tankönyvi szöveget nem leküzdendő nyűgnek érzik, hanem valamilyen forrásnak, amiről véleményt kell alkotniuk.

Ezt a játékot összeköthetjük akár páros, akár csoportos munkaformákkal. Ha egy négyfős csoportban minden tagnak megvan a maga bekezdése, amelyben saját véleménye szerint kialakíthatja a kiemelendő szavak sorrendjét, utána ezt a csoporttagok megosztják egymással, elmagyarázzák egymásnak, akkor közösen fel tudnak építeni egy vázlatot az adott tananyagról.

Amennyiben ezt nagy csomagoló papírokra készítik el, a csoportok be is mutathatják egymásnak, és közösen megbeszélhetjük, hogy hogyan álljon össze ebből az a vázlat, ami véglegesen bekerül a füzetünkbe. Így a gyerekek megértik, hogy a vázlat tulajdonképpen a kiemelt lényegi elemek rendszerezett képe. S talán a vázlat készítés folyamata is élménnyé válik, a monoton másolás helyett.

Ezek azok a módszerek, amikor nemcsak azt mondjuk meg a gyerekeknek, hogy mit kell megtanulniuk, hanem – már a tanórán – arra is nyújtunk mintát, hogy hogyan. Tapasztalataim szerint ilyen esetekben a tanulók lényegesen pozitívabban és aktívabban reagálnak, mint a hagyományos magyarázat és vázlat lemásolás esetében.


Ha hasznosnak találta, kérjük, ossza meg másokkal is!

Facebook Twitter

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..