Mi kell ahhoz, hogy tanulni tudjunk? Hogy tanulni tudjanak a gyerekek? Világos, szépen berendezett tanterem? Szép tankönyvek? Kedves, felkészült, következetes pedagógusok?
Persze, ezek nagyon fontos feltételek, de mit sem érnek, ha a gyermek nem érdeklődő, nem tud figyelni, nem képes belső képeket kialakítani. Ezeket a képeket, valamint rövid mozgáselemeket és hangsorokat képtelen rögzíteni, még rövid időre is.
Magyarán, ha hiányosan épültek ki benne azok a részképességek, amelyek nélkül nem jöhet létre komplex tanulási folyamat. Ha megvizsgáljuk mindezeket a tanulási fázisok tekintetében, akkor észrevehetjük, hogy a tanulás nagyon összetett képesség-együttest feltételez.
- Az észlelés pillanatában szükséges, hogy ép érzékszervekkel – fogyatékosság esetén megfelelő szakmai segítséggel –, kellő figyelemmel és érdeklődéssel forduljunk a látott halott információk felé.
- A befogadás fázisában az észleltekről belső képzeteket, hangokat kell alkotnunk.
- A rendszerezés során felszínre kell kerülniük a már meglévő információknak, és meg kell, hogy szülessenek az új információkat a már meglévőkhöz kötő asszociációk.
- A részekre osztás, az analízis-szintézis során szükségeltetik, hogy képes legyen a tanuló logikai felosztásra, sorba rendezésre, lényegkiemelésre, összegzésre, majd vázlatkészítésre.
- Aztán mindezt memorizálni kellene, ami szintén speciális képességeket feltételez, úgymint emlékezet, tartós koncentráció, monotónia tűrés.
- Majd a már memorizált ismeretet fel is kell használni konkrét problémák megoldásában, ami adaptivitást, kreativitást feltételez.
Ha megpróbáljuk összegezni, hogy egy teljes tanulási folyamathoz milyen részképességek szükségesek, hosszú. és valószínűleg még így is hiányos listát kapunk.
Íme:
- érdeklődés, (motiváció)
- tartós, kitartó figyelem, (koncentráció)
- látás és hallás utáni megfigyelés, (vizuális és auditív memória)
- mozgásminták másolása, (motoros, kinesztetikus képességek)
- sorba rendezés képessége, (szerialitás)
- képzettársítás, logikai kapcsolatok (asszociativitás)
- elemző és összetevő képesség, (analízis, szintézis)
- lényegkiemelés képessége
- csoportosítás, (kategorizálás)
- rendszerezés, vázlatkészítés, (strukturálás, vizuális megjelenítés)
- emlékező képesség, (memória)
- rögzített ismeretek felhasználása, (adaptivitás)
- újszerű rendszerek alkotása, (kreativitás)
Hogyan és mikor alakulnak ki, hogyan fejlődnek tovább ezek a képességek?
Dr. Jeanett Vos és Gordon Dryden A tanulás forradalma című könyvükben összegezték az erre vonatkozó kutatási eredményeket:
- A tanulási képességek 50 százaléka az élet első négy évében fejlődik ki.
- További 30 százaléka a nyolcadik életév elérésére alakul ki.
- Ezekben az alapvető fontosságú években alakulnak ki azok az idegpályák, amelyeken az összes jövőbeni tanulás alapul.
- A tízedik életév után azok az agyi pályák, amelyek nem létesítettek további kapcsolatokat, egyszerűen elhalnak.
Tehát a gyermek a tanulási részképességeinek kialakulása, a legfontosabb agyi pályák kifejlődése során családi környezetben van. A sok-sok kedvesség, pozitív érzelmek, megnyugtató hangok, kedves, mosolygó arcok, vidám színek, rengeteg mozgás (ringatás, kúszás, mászás stb.), kedves dalok, szép mesék, tehát kellemes és stimuláló ingerek hatása indítja el és fejleszti tovább azokat a képesség összetevőket a kisgyermekben, amelyeken alapvetően a későbbi tanulási eredményei, és ebből következően az érvényesülési lehetőségei is múlnak.
De tudják-e ezt a szülők? Vajon hányan hallottak például az amerikai agykutató alábbi mondatáról? Richard M. Restak írja The Infant Mind (A gyermekagy) című munkájában:
„Ha egy terhes asszony elszív egy cigarettát, magzatának légzése öt percre leáll.”
Az alatt az öt perc alatt – az oxigénhiányos állapotban – hány ezer agysejt kifejlődése szakad meg? Tudja valaki a választ? Az anyuka, aki a cigarettát szívja, vajon tudja, hogy saját gyermekének életesélyeit, későbbi tanulási lehetőségeit rontja?
Vajon miért nem tanítjuk meg ezeket a tényeket a szülőknek? Miért nem tanítjuk meg, hogy a kisgyermekkorban – születéstől az óvodába lépésig – hogyan kell táplálni a kicsit, hogyan kell dalokkal, játékokkal, színekkel, sok-sok játékos mozgással, pozitív ingerek sokaságával elősegítenünk a legfontosabb agyi pályák és ezáltal a tanulás alapjául szolgáló részképességek kialakulását és fejlődését?
Ahol megtették mindezt – Új-Zélandon fejlesztő központokban, az USA-ban Missouri és Arkansas államokban családlátogatási programokkal, Svédországban a bevándorlóknak szervezett rendszeres képzéssel –, ott fantasztikus eredményeket tudnak felmutatni.
Biztos vagyok benne, hogy egy jól kidolgozott – a nemzetközi példákat és a hazai specifikumokat is figyelembe vevő – szülőképző és kisgyermekkori fejlesztő rendszer nálunk is megszüntetné, de legalábbis döntően csökkentené azokat a szakadéknyi képességbeli különbségeket, amelyekkel már az első osztályban találkoznak a tanító nénik.
Országosan átfogó rendszer a programkidolgozással, a szociális munkások, pedagógusok átképzésével, a fejlesztő eszközökkel, a programban dolgozók fizetésével együtt sokba kerülne. Kb. évi 20 milliárd Ft-ba. De vajon mennyibe kerül, ha 18, 20, 25 év múlva a jelenleginél nagyságrendekkel nagyobb összegű munkanélküli és egyéb segélyezést kell folyósítani?
Ugyanis már csak az igazán kvalifikált szakembereknek van esélyük értelmes munkához jutni. Az pedig, hogy ennek az esélyét az egyének meg tudják-e teremteni maguk számára, egyértelműen azon múlik, képesek lesznek-e hatékony tanulási folyamatokra, szinte egész életükön át. A tanuláshoz elengedhetetlenül fontos részképességek némelyikének hiányában aligha.
Természetesen a teljes körű óvodai ellátás és óvoda látogatás megteremtése nélkül a szülőképző és kisgyermekkori fejlesztő rendszer sem lenne elég a meglévő képesség és esély hátrányok leküzdésére.
Számunkra a problémával kapcsolatosan felmerülő legfőbb kérdés mégis az:
Valójában mennyi lehetőségünk van a legfontosabb tanulási részképességek fejlesztésére az általános iskolában, és ehhez milyen módszereket vehetünk igénybe a tantárgyi tartalmakhoz is köthetően?
Ezzel folytatjuk a következőkben.
