A vizualitás fejlesztése 2. rész

A vizualitás fejlesztése c. bejegyzés folytatása:

Tehát a legegyszerűbb forma

Gyerekek, mutatok egy érdekes képet. Figyeljétek meg jól! 20 másodpercetek van. A kivetítés után a legegyszerűbb utasítás: No, most rajzoljátok le a képet! De lerajzoltathatjuk késleltetéssel is, akár a házi feladat leellenőrzése után is. El is mesélhetjük, mit láttunk a képen.

Nagyon fontos, hogy néha fordítsuk meg a dolgot, és mi meséljünk egy képről a gyerekeknek, amit nekik csukott szemmel el kell képzelni, majd lerajzolni, kiszínezni. Ezzel pontosan azt a képességüket – a belső képalkotást – erősítjük, amivel talán a legnagyobb bajok vannak, hiszen sokan már másfél éves koruktól a 3-4 mp-es villámló reklám jelenetek világából veszik az információikat.

A „dobozból” a kép és a hang is készen érkezik, nem kell megalkotni. Szemben azzal, akinek sokat mesélnek. A mesét élvezni csak úgy lehet, ha elképzeljük, amit hallunk. Ebben az esetben természetes a későbbiekben is – amikor a gyermek megtanul olvasni –, hogy az elolvasottak alapján belső képsorokat alkot. Ezek a képsorok rögzülnek, nem pedig a fehér lapon lévő sok fekete betű. Ennyit arról a hagyományos módszerről, hogy:
Olvasd el még egyszer, mert még nem tudod!

Mivel elég magas azon gyermekek aránya, akiknél hiányos a belső képalkotás képessége, kiemelten fontos a vizuális percepció (képi ingerek megfigyelésének, rögzítésének képessége) fejlesztése, hiszen a későbbi értő olvasás is nagyrészt azon múlik, képes-e a gyermek az elolvasott szövegről belső képsort alkotni. Semmire nem emlékezhetünk önmagában, csak ha van valami, amiről eszünkbe jut.
Minden jelentős kutató kiemeli: A tanulás új kapcsolatok építése az agyban.

John Abott és Terry Ryan írja: „…. minden gyermek beilleszti a világról szerzett tudását egy olyan sajátos mintába, amely minden egyes új tényt, tapasztalatot vagy megértést szubjektív módon kapcsol össze, és a gyereket ésszerű és értelmes kapcsolatokon át fűzi a nagyvilághoz.” (Educational Leadership 1999/11)

Ezért kijelenthetjük, hogy a későbbi tanulási folyamatokat nagyban meghatározza a belső képalkotás, az asszociativitás és a koncentráció képessége. A fent említett gyakorlatok, játékok minden esetben fejlesztik a koncentrációt is, hiszen a megfigyelés és a visszaidézés szakaszában is komoly összpontosításra van szükség. Tehát a képességfejlesztést tekintve két legyet ütünk egy csapásra. A tantárgyi tartalmak változatos és motiváló gyakoroltatási lehetőségeiről nem is beszélve.

Nézzünk egy-két konkrét példát:
(tantárgyat nem is írok, annyira egyértelmű)

1. Kivetítek egy szósort. Figyeljétek meg 15 mp. áll rendelkezésetekre.

egynyári, évelő, lombhullató, zárvatermő

Miután elvettük a képet: Mindenki rajzoljon egy-egy olyan növényt, amely az előbbi kategóriáknak megfelel!

2. Neveket fogtok látni, 20 mp. alatt jól figyeljétek meg!

Szent István, Álmos, Géza fejedelem, Árpád, Csaba királyfi

Miután elvettük a képet: Írjátok le helyes időrendi sorrendben az előbb látott neveket!

3. Egyik kedvenc képességfejlesztő feladattípusom a zavaró háttér két példával:

kepek-erdobenFigyeljétek csak meg! Elbújtak a szavak az erdőben. 20 másodpercig lesz látható a kép.

Miután elvettük a képet: Írjátok le a szavakat!

Vagy: Rendezzétek két csoportba! Tudtok még a csoportokba odaillő szavakat írni?

szamok-csikok
No, milyen számok vannak a képen? 25 mp alatt figyeljétek meg alaposan!

Miután elvettük a képet: Most írjátok le a számokat növekvő sorrendben!

Vagy: Tudnátok folytatni? Előre is, vissza is.

 

Ugye könnyen belátható, hogy bármilyen tantárgyi tartalomhoz köthetők ilyen jellegű feladatok?
A lényeg, a megfigyelt elemeket a gyerekek a kérdések pillanatában már ne lássák. Így késztetjük őket arra, hogy kialakuljanak a belső képsorok, asszociációk.

A továbbképzéseken gyakran bebizonyosodik, hogy a pedagógus kollégák nagyon sok hasonló feladatot alkalmaznak saját gyakorlatukban is, legfeljebb nem mindig megfigyeltetés után jön a kérdés, a feladat, és nem tudatosan az óra elején kerülnek elő az ilyen típusú gyakorlatok.

Pedig ha erre tudatosan törekednénk, akkor pontosan azokat az agyi pályáit mozdítanánk meg – „melegítenénk be” – tanulóinknak, amelyek működésére az óra folyamán mi magunk is építeni szeretnénk.

Végezetül egy kedves történet:

A bátaszéki II. Géza Gimnáziumban tartottam továbbképzést, és amikor javasoltam, hogy a gimnáziumi tananyagokhoz dolgozzunk ki részképesség-fejlesztő gyakorlatokat, játékokat, a kolléganők azt mondták:
– Na majd megkapjuk a nagykamaszoktól, hogy mi nem dedózunk.

Egy hét múlva azt mesélték, hogy a 16-17 éves nagykamaszok nem csak hogy nem tiltakoztak, hanem megkérdezték:
– Tanárnő, most miért nem úgy kezdjük az órát, mint tegnap?

Ugye nem igényel kommentárt?

Legközelebb az auditív percepciót fejlesztésének lehetőségeivel és fontosságával foglalkozunk.

Oszd meg, ha hasznosnak találod! Köszönöm :)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .