Az eddigiekben sorra vettük a tanulás kezdő szakaszainak az észlelés és a befogadás fázisának jellemzőit, a szükséges részképességek fejlesztési lehetőségeit. Egy nagyon fontos aspektusból meg kell még vizsgálnunk a tanulási folyamat első lépéseit. Ez pedig az előzetes ismeretek szerepe.
Személyes tapasztalatból is mindnyájan tudjuk, hogy az emberi gondolkodás mindig a már meglévő ismeretekhez, tapasztalatokhoz viszonyít. A tanulás kezdeti szakaszában is ösztönösen keressük az új – épp most látott, hallott, tapasztalt – tudáselemek kapcsolódási lehetőségeit eddigi ismereteinkhez. Ha nem találunk ilyet, legtöbbször nem is igazán jutunk el a megértés szintjéig.
Antonio Damasio az Iowai Egyetem neuropszichológusa így fejti ezt ki a Descartes’s Error: Emotion, Reason and The Human Brain (Descartes tévedése: érzelem, értelem és az emberi agy) című művében:
„Amikor új információhoz jutunk, az agy előhívja a korábbi emlékeket, és egyidejűleg összeveti az újdonságot a különböző helyekről származó alapadatokkal. Az új ismeret beépül a meglévő idegi hálózatba, amely ennek következtében megváltozik, s ezzel új élménysablont biztosít számunkra. Egyes idegi körök az élet során újra meg újra átmodelleződnek a szervezet által átélt változásoknak megfelelően. Más körök többnyire változatlanok maradnak, így a külvilágról alkotott képzeteink gerincét alkotják.”
Ehhez még hozzá tehetjük az e hasábokon már idézett Leslie Hart gondolatait:
(Human Brain and Human Learning, 1983)
„ … a tanulás nem más, mint értelmes minták nyerése a zűrzavarból.”
„ … az oktatásban nincs fontosabb megállapítás vagy tény, mint ez:
– az agy természeténél fogva elképesztően finom és érzékeny mintaérzékelő készülék.”
„ … a mintafelismerés erősen azon múlik, milyen tapasztalatokkal kerül valaki valamely helyzetbe.”
Mindezek alapján talán érthető, miért tartom kiemelten fontosnak az előzetes ismeretek felszínre hozását, a személyes, esetleg családi tapasztalatokra, megelőző tanulmányokra történő tudatos hivatkozást és építést. Ha a fentieket a lehető legközérthetőbben próbáljuk megfogalmazni, nyugodtan kijelenthetjük:
a tanulás új kapcsolatok építése az agyban.
Mihez kapcsolja a gyermek az új ismeretet, ha ezzel az új ismerettel kapcsolatos már meglévő előzetes tudását nem hoztuk felszínre? Honnét tudjuk mi pedagógusok, hogy milyen tudáselemekhez, élményekhez, tapasztalatokhoz tudunk kapcsolódni az újszerű tudáselemekkel, ha nem ismerjük meg, nem derítjük fel a gyermekekben már meglévő előzetes tudást?
A dolgot nehezíti persze, hogy az előzetes tudás mennyisége és minősége egyénenként változik. Nap, mint nap tapasztalhatjuk, hogy vannak gyerekek, akik egészen részletes információkkal rendelkeznek bizonyos területekről. Sokszor korszerűbb ez a tudás még a mi ismereteinknél is. Persze ez csak azért van, mert mi nem érünk rá egész nap a természettudományos csatornákat nézni a tévében, vagy éppen újszerű mobilkommunikációs eszközökről vagy a versenymotorok összeszereléséről olvasgatni az interneten.
*borítókép: pixabay.com
