Nem is tanulunk, „csak” játszunk! 3.

Memorizálási játékok alkalmazása a konkrét tantárgyi tanulásban – kettős kör

Még mindig memorizálási játék. Mivel már ez a harmadik ebben a sorozatban, kedves olvasóim lassan azt fogják gondolni, ez a mániám. Részben igazuk is van azoknak, akik így érzik. Tényleg rendkívül fontos, hogy a tanulási folyamatokat játékossá tegyük. Tényleg elűzi a tanulók ellenállását, passzivitását, ha változatos, érdekes, belső interakciókat igénylő, tanulói aktivitást motiváló játékokat tudunk a tanulás hagyományos lépései közé csempészni.

S mivel nagyon sok órát kell tartanunk ugyanazon tanulóknak, az sem mindegy, hány ilyen játékos formát ismerünk, és tudunk saját tantárgyunk megtanulandó tartalmaihoz illeszteni. Természetes, hogy a gyerekek a legjobb formát is megunják, ha mindig csak azt az egyet alkalmazzuk. Ezért tartom rendkívül fontosnak pedagógus kollégáim ilyen irányú módszertani felkészültségét.

Persze az is igaz, hogy ezeket a módszereket leginkább továbbképzésen lehet elsajátítani, ahol nem csak olvasunk róla, hanem jól sikerült példákat is láthatunk, és magunk is kipróbálhatjuk a memorizálási játék elkészítését és felhasználását is.

Nézzük tehát a „kettős kört”, ami párosítható tanulási tartalmak gyakorlását segíti!
Először is kédéskártyákat kell készítenünk a játékhoz. A kártyák egyik oldalán a kérdés, másik oldalán a válasz található.
Íme néhány konkrét tantárgyi példa:

A fenti példákon kívül természetesen lehet bármilyen párosítandó tantárgyi tartalom:

• idegen nyelvű kifejezés és magyar megfelelője
• történelmi személyiség és szerepe
• mű és szerzője
• fogalom megnevezése és a fogalom meghatározása
• állatok vagy növények és legfontosabb jellemzőik
• anyagnév és vegyjele stb.

Természetesen mindenki a saját szaktárgyának megfelelően be tudja helyettesíteni melyek azok a tantárgyi tartalmak, amelyek ilyen strukúrában szóba jöhetnek. Én mindenesterte azt tapasztalom, hogy nagyon sok olyan tartalmat tanulunk a gyerekekkel, amelyek ilyen jellegű játékban gyakorolhatók.

Annyi kártyát kell készítenünk, ahány pár lesz a kettős körben.
A kettős kört úgy a legegyszerűbb kialakítani, ha előbb alkotunk egy kört, valakit megkérünk, hogy foduljon be a jobb kezénél állóval szembe, ezután ezt miden második gyermek tegye meg. Így kialakul a kettős kör.

Természetesen páros számú résztvevővel valósítható meg. Amennyiben páratlan a tanulóink száma, nekünk is részt kell venni a játékban. A későbbiek során – ha már van gyakorlatuk a játékban a gyerekeknek – ezt megoldhatjuk úgy is, hogy egy valakit kiveszünk a játék levezénylésére.

A belső körön állók kapják a kártyákat, és a kérdésoldalt mutatják a társuk felé.
Természetesen megbeszéljük, hogy mihez mit keresünk. Tehát ha a kérdés oldalon egy költő neve van, akkor tisztáznunk kell, hogy a tanult műveit, esetleg a születési és halálozási évszámát tanuljuk-e most kettős körrel.
A belső körön állók megkérdezik a kezükben lévő kártya kérdésoldalát mutatva, hogy szemben álló társuk tudja-e mi lehet a másik oldalon. Ha tudja, nagyon megdicséri a társát.

Ha nem megy, akkor meg is mutathatja és el is mondja a helyes választ párjának, segítve őt a tanulásban. A cél az, hogy végül a külső körön állók a kártyák kérdés oldalát látva is el tudják mondani a választ. Ha ez megtörtént a belsők feltétlenül fejezzék ki elismerésüket, a külsők pedig köszönjék meg a segítséget.

Ezzel már nem csak a tantárgyi tartalmat tanuljuk, gyakoroljuk!
Amikor látjuk, hogy a párok közötti interakció lezajlott, tapsolunk, és a tapsra a külső körön lévők egyet jobbra (esetleg balra) lépnek. Így találkoznak a következő kérdéssel.

Mindezt addig folytatjuk, amíg a külső körön lévők vissza nem érnek az eredeti párjukhoz. Ekkor a párok lapot is cserélnek és helyet is cserélnek. Így az eddigi kérdezők válaszadókká, tanulókká válnak, és ők is találkoznak az összes információval, amit gyakoroltatni akarunk.

Nagyon kell figyelni, az interakciók idejére, és arra hogy a külső körön lévők csak a jelre és csak egyszerre lépjenek tovább.

Nagyszerű differenciálási lehetőség, ha már ismert a játék, és ha a tartalom csak egy-egy szó vagy évszám, hogy egy tanulónk kezében esetleg több, 2-3 kátya is van. Így akik gyorsabban válaszolnak többet gyakorolnak.

A kettős kör 12, 14, 16 tanulóval ideális. Ennél nagyobb létszámmal is megvalósítható, de már nehezebb koordinálni. Viszont nagyszerűen megoldható egy osztály kettébontásával: egyik csoport kettős kört játszik, másik csoport önálló vagy csoportmunkát végez, majd cserélünk.

Sokat lendít a dolog eredményességén, ha a gyerekek a kérdéskártyák elkészítésében is részt vesznek. Nagyon ügyeljünk arra, hogy a kártyák egységesek legyenek.

Például a kérdésoldalra írjunk zölddel a válaszoldalra barnával. A színek szerepét már nem taglalom, mert többször is megtettem ebben a cikksorozatban.

Mindez itt is érvényes.
Jellemző egy budapesti matematika-fizika szakos kollégám e-mailben megírt tapasztalata:


“Szia Csaba!
Szeretném megköszönni azt a harminc órát, amit eltölthettem a Gregor József Általános Iskolában (Budapest) a továbbképzésen. Képzeld, azokat a módszereket (pl. kettős kör), amiket Nálad tanultunk, tanultam megpróbáltam az iskolában alkalmazni. Először egy picit félve, de megpróbáltam.
Azóta az olyan gyerek is kívülről tudja a térbeli alakzatok térfogat illetve felszín képleteit, aki korábban azt sem tudta, hogy mi az a kocka.
A gyerekeknek nagyon tetszik. Sokkal nagyobb sikereket érnek el, ami nagyon fontos dolog.
Kívánok további sikeres munkát és jó egészséget!
Tisztelettel:Nagy Györy Tamás”

Remélem minden kedves kolléganőnek és kollégának hasonló tapasztalata lesz, aki kipróbálja a kettős kör módszerét.


Vélemény, hozzászólás?