Sajnos a mai napig nagyon sokszor azokkal a módszerekkel élünk, amelyek nem a tanuló alkotó tevékenységére, gondolatainak serkentésére, hanem a tanár vagy a tankönyvszerző gondolatainak megfigyelésére, elfogadására és megjegyzésére épülnek.
- Másoljátok le a vázlatot!
- Húzzuk alá a következő alapfogalmakat!
- Olvassátok el legalább kétszer a tananyagot!
- A szabályt szó szerint kell tudni, kérdezni fogom!
- Menj vissza a helyedre, olvasd el még egyszer!
Ha ezeket az utasításokat követi a gyermek, semmit nem alkot meg ő maga. Mindvégig külső szemlélő marad, semmilyen alkotó tevékenységre nincs lehetősége a tanulás folyamatában. Ha viszont bemutatunk, megtanítunk különböző vizuális vázlatkészítési formákat, sémákat, akkor a gyerekek, az adott tananyagot olvasva a megfelelő struktúrába rendezve írják, rajzolják, szimbolizálják, saját meglévő tudáselemeikhez kapcsolják a szövegben megjelenő információkat. Tehát lehetőségük van alkotni, mégpedig úgy, hogy a konkrét megtanulandó tananyag tartalmát jelenítik meg vizuálisan, saját ötleteiket, kreativitásukat is felhasználva, vagyis a vázlatkészítés önálló vagy kiscsoportos, kreatív tevékenységgé válik.
Mindenki tudja, hogy amit mi magunk megalkotunk, arra sokkal jobban visszaemlékezünk, mint bármilyen más információra.
Igazából egy-egy konkrét példát felépítve válik érthetővé ez a módszer, s válik komlex rendszerré. Leggyakrabban memóriavázlatot, folyamatábrát, tanulási táblázatot, koncentrikus körös vázlatot, gondolattérképet alkalmazunk.
Természetesen az is fontos, hogy milyen szerkezetű tananyagnál melyik technikát lehet a leghatékonyabban alkalmazni. Tanítványaink ezt sok-sok próbálkozás alapján, tapasztalati úton sajátítják el. A memóriavázlatok, folyamatábrák, tanulási táblázatok felépítését a „Tanulnijó” tanfolyamok foglalkozásain már 9–10 éves korban meg szoktuk kezdeni. A koncentrikus körök és a gondolattérkép jellemzően a felső tagozaton jelentkeznek.
A 13–14 évesek már ezeket a viszonylag összetettebb struktúrákat is nagyszerűen alkalmazzák.
Ha ők maguk alkotják a memorizálási játékokhoz az eszközöket, azt különösen élvezik, és után szívesen játszanak a maguk készítette memóriakártyákkal, dominókkal, lapozókkal, kincstárakkal. Ilyenkor szinte észre sem veszik, hogy az eszközök elkészítésének során milyen sokat böngészgetik a tankönyvet, füzetvázlatot, szótárat, térképet.
Tehát felszólítás és ellenérzés nélkül érjük el, hogy olvassák a tankönyvi információt, és így a vázlatkészítés, az alkotás folyamata már maga a tanulás. Szinte csak ezek azok a tanulási formák, amikor a gyerekek az alapvető taneszközeiket – tankönyv, atlasz, munkafüzet – forrásként használják.
S mivel forrásként használják saját alkotó tevékenységükhöz, nem azért veszik elő, olvasnak belőle, keresgélnek benne, mert meg kell tanulni valamit, hanem mert ott találják a munkájukhoz szükséges információt. Tehát a cél nem az, hogy megtanuljuk, hanem hogy létrehozzunk valamit. A gyerek szemszögéből: „Na végre, most nem a tananyag a fontos, hanem én!”
A vázlatkészítés ezen formáinak részletes leírását megtalálhatják kedves szülőtársaim a tanulás módszertanáról szóló elektronikus könyvünkben:
Hogyan segítsen gyermekének jobb tanulóvá válni?
Olvasson bele az első két fejezetbe, amely ingyenesen elérhető:
Hogyan segítsen gyermekének jobb tanulóvá válni? – Bevezetés
Hogyan segítsen gyermekének jobb tanulóvá válni? – Tanulási képességek fejlesztése
