Szeptember eleje nem csak a közoktatásban, de a felsőoktatásban is a tanév kezdetét jelenti. Több ezer „gólya” kezdi meg tanulmányait a főiskolákon, egyetemeken. Örömteli, ha a fiatal bejutott a vágyott szakra, ugyanakkor rengeteg kérdés, bizonytalanság, félelem felmerülhet ilyenkor a leendő hallgatóban.
Minden történés, mely változást idéz elő az addigi életvitelünkben, krízisnek tekinthető, így a felsőoktatási tanulmányok megkezdése is. Krízist nem csak akkor élünk át, ha valami rossz dolog történik, hanem akkor is, amikor örömteli a változás.
A krízis a kiváltó hatással kezdődik mely lehet már a sikeres felvételiről kapott értesítés, a beiratkozás, vagy a kollégiumba/albérletbe beköltözés – az a pillanat, amikor az újdonsült hallgató először néz szembe megváltozott élethelyzetével.
A kiváltó hatást napokig tartó nyugtalanság-érzés kísérheti. Ezután kezdődik az alkalmazkodás időszaka, mely jellemzően 6-8 hétig húzódó folyamat, majd az egyensúly helyreállásához, az új élethelyzethez való teljes alkalmazkodáshoz hónapok szükségesek.
A felsőoktatásba kerülés krízise oldódik, ha a fiatal képes alkalmazkodni az új kihívásokhoz, kialakul az új rutin, új kapcsolatok alakulnak, beilleszkedik. Ez a folyamat természetes módon hónapokig is eltart, mire a fiatal beépíti identitásába a felsőoktatási hallgató szerepet. Egyedi személyiségjellemzőktől és környezeti tényezőktől is függ, kinek mennyi idő alatt sikerül a megváltozott élethelyzethez alkalmazkodni. Kistelepülésről nagyvárosba költözés, vagy ha nincsenek volt osztálytársak, ismerősök az adott intézményben, kitolhatja az alkalmazkodás időszakát.
Felsőoktatásban továbbtanuló fiatal szülőjeként sokat tehetünk azért, hogy segítsük gyermekünk alkalmazkodását az új helyzethez. Könnyen elkövethetjük azt a hibát, hogy gyermekünk félelmeit, aggodalmát nem vesszük komolyan, és „majd meglátod, milyen jó lesz”, „majd kialakul” közhelyekkel próbáljuk nyugtatni. Esetleg dühöt is érezhetünk irányába, hiszen nagy anyagi és egyéb áldozatot hozunk azért, hogy gyermekünk továbbtanulhasson, „ő akarta, miért nem örül”?
Ha lebontjuk a nosztalgia mázát saját emlékeinkről, rájövünk, hogy mi magunk is küzdöttünk félelmekkel ebben az időszakban: Hogyan fogom megállni a helyem? Elég okos vagyok én ehhez? Mi lesz, ha senki nem akar velem szóba állni? Nem szeretek bulizni, hogyan fogok beilleszkedni?
Kevésbé társasági, csendesebb elfoglaltságokat kedvelő fiatalok számára a főiskolai, egyetemi léttel együtt járó folyamatos bulizás szinte sokként hathat, úgy érezhetik, ha nem állnak be a sorba, kiszorulnak a közösségből.
Az introvertált emberek többségének bizonyára van olyan tapasztalata, hogy úgy érzi, mintha csak ő lenne ilyen típus, hiszen az extrovertáltak mindig hangosabbak, ők azok, akik jobban látszanak. Egy felsőoktatási intézményen belül is rengeteg különböző típusú személyiség találkozik, introvertáltként megtalálhatjuk azt a közeget, amiben jól érezzük magunkat.
A krízis alkalmazkodás fázisának sajátja, hogy-bár lehetnek benne hullámvölgyek-érezhetően közeledünk a megoldás felé, alakul az új egyensúly. Ha a személy mégsem képes az alkalmazkodásra, hanem látszólag belenyugszik a helyzetbe, mégsem tudja teljesen elfogadni azt, újabb és újabb krízisekhez vezet.
Ha szorongásos tünetek, alvási nehézség, hangulatingadozás kíséri ezeket az első hónapokat, és nem tapasztalsz javulást, sok felsőoktatási intézményben van lehetőség ingyenes mentálhigiénés tanácsadást igénybe venni, érdemes élni ezzel a lehetőséggel.
A teljesség igénye nélkül egy lista a hallgatók számára mentálhigiénés segítséget nyújtó intézményekről:
ELTE Életvezetési Tanácsadó
SZTE Egyetemi Életvezetési Tanácsadó Központ
Debreceni Egyetem Mentálhigiénés és Esélyegyenlőségi Központ (DEMEK)
Károli Gáspár Egyetem Diáktanácsadó Központ
Szummer Gabriella, pszichológus
