Aki bújt – bújt, aki nem – nem! Jövök!

Aki bújt – bújt, aki nem – nem! Jövök! Induljon a játékhét!

Nem tudom ki, hogy van vele, de én nagyon szeretem nézni a gyerkőceimet, amikor játszanak. Mindig nagyokat nevetek rajtuk, már ha nem éppen egymást nyúzzák.

Szokták mondani, hogy minden életkornak meg van a maga tipikus játéka. Ezt szerintem nagy mértékben befolyásolja a gyermek személyisége, hogy van-e tesó, anya meg apa mennyit foglalkozik vele, de az is, hogy jár-e bölcsibe vagy oviban meddig van bent.

Az önfeledt játék szórakoztat, lazít, feloldja a stresszes helyzeteket, vagy éppen feszültséget kelt, de mindenképpen szórakoztat. Ma már mindenben keressük, a fejlesztési lehetőségeket, s próbálunk eszerint választani játékot.

Pedig a játék az játék. Az a lényege, hogy jól érezze magát a gyerkőc, miközben csinálja. Kérje tőlünk, hogy játszunk vele, akarjon részt venni benne, s akarjon minket is bevonni a játékába. Hiszem, hogy sokat tanulhatunk belőle magunkról, meg persze a gyermekünkről is.

Gyerekként nekem a kedvenc játékaim a labda, az üres gyógyszeres üvegek, a homokozó meg a bringa volt. Nagyon szerettem a társasjátékokat is, csak együtt játsszunk anyáékkal vagy mamáékkal, vagy a barátokkal (egyke lévén a tesó kimaradt).

A gyerekeimen látom, hogy ők is imádják ezeket, szeretnek kint lenni a szabadban. Szeretnek nyáron pancsolni, homokozni, bringázni. A nagy már görkorizik, s korizik a jégen is télen. Télen nem maradhat ki a szánkózás sem. Hullafáradtra tudja magát játszani mind a két gyerkőc évszaktól függetlenül.

Vannak persze olyan napok, amikor nem mehetünk ki, amikor esik. Ilyenkor előkerül a gyurma, a kis autó meg a lego. Ez utóbbi egyre gyakrabban, s hál’ Istennek még nem a gyerek orrából. Nekik is a legfontosabb – s szerintem minden gyereknek –, hogy együtt csináljuk ezt velük.

EMIATT ÚGY GONDOLOM A MÁSODIK GYEREKKOR NEM IDŐS KORBAN, HANEM APUKAKÉNT VAGY ANYUKAKÉNT KÖSZÖNT RÁNK.

Mi tanítjuk meg őket játszani. Mi tanítjuk meg nekik, hogy miként viselkedjenek játék közben. Tőlünk tanulják azt is, hogy milyen az, ha valaki kitartó, jó megfigyelő.

Szeressük is ezt az időszakot, mert ekkor tanulja meg azt is, hogy IDŐT TÖLTSÖN VELÜNK, s ez jó neki is, S KÉSŐBB JÓ LESZ NEKÜNK IS.

Barátnőm mesélte évekkel ezelőtt, hogy egy apukát látott a játékboltban a gyermekeivel. Futkároztak körülötte, zizegtek a játékok között. Mindegyik vitte oda a maga kedvencét neki. Ő pedig türelmesen megnézte, s végig hallgatta őket, hogy miért szeretnék ezt vagy azt a játékot megvenni.

Majd elbeszélgetett velük, hogy hány féleképpen s hányan tudnának a „kiválasztottal” játszani, ha az megvételre kerülne. Azt gondolom, példaértékű volt az édesapa hozzáállása. Sok mindenre tanította a gyerkőcöket. Bevallom, én is szoktam alkalmazni ezt.

A héten a játékról, s a játék fontosságáról fogunk összegyűjteni Nektek cikkeket – bár gondolom ez már kiderült számotokra is. Megismertetünk olyan játékokkal Benneteket, amelyek nem csak élvezetesek, hanem fejlesztő hatásúak is.

Azért persze a szórakozás a fontos… De ha közben megtanul számolni, hát legyen 😊!

S várjuk is a tapasztalataitokat. Nálatok mi a kedvenc játék, mivel szeretnek játszani a gyerkőcök? Nektek mi a fontos a játékok kiválasztásánál? Játékra fel! Legyen szép hetetek!

Pacsi! Betti

Oszd meg, ha hasznosnak találod! Köszönöm :)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..